by @csm @csm

Mit kell eltűrnie egy nőnek?

Többen tudjátok, a regények írása mellett vendéglátózom is. Nem azért csinálom ezt, mert nem vittem volna többre. Ez a munkám. Szeretem. Tizenhat év az már jónak számít ebben a szakmában is. Talán már megszoktátok ,hogy a történeteim élet írta sorok. Hát tessék, íme egy újabb gyöngyszem.

img_5569.JPG

Láttam már sok érdekes dolgot, de amit a napokban tapasztaltam, az egyszerűen emészthetetlen számomra.

Egyik este riadtan lépett oda hozzám az egyik felszolgáló tanuló. Ecsetelte, hogy van néhány alak az étteremben… szerinte jobb lenne, ha előre jönnék az irodából. Aznap este három felszolgáló hölgy dolgozott. Egy anyuka és lánya, meg egy másik lány. Egy nagyobb csapatból hátra maradtak néhányan, jól érezték magukat. Zárórán már túl voltak, de még ráhúztak egy órát a nyitva tartásra. Persze nem kell a pincéreket sajnálni, a vendgélátóban így megy ez. Senkit nem érdekel, hogy a vendéglátósokat is várják haza. Pedig a záróra az mindenütt záróra. Mindegy, hogy egy zokniboltról, vagy egy étteremről, bárról beszélünk.

És az értelmesebbik emberfajta ezt fel is fogja. Majd a záróra után egy órával túlnyúló időszakot is kitolták még hatvan perccel. Három nő azért állt egy bezárt étterem kellős közepén, mert valakik nem akarták elfogadni, hogy eddig, s nem tovább van a türelem. De ez nem kedv kérdése. Vannak szabályok, amiket be kell tartania minden egységnek. Ilyen például a nyitva tartás is. A meghosszabbított működés lejárta után négy alaklommal, azaz negyedóránként jelezték a zárórát a morzsalék részére, aki tudomást sem akartak erről venni. Mert így megy ez. Engem éjfél után hívtak, hogy jöjjek.

Az egyik fiatal lány megszeppenve ecsetelte, hogy a „kedves, és a tisztelt” vendég a szobájába akarta felhívni zuhanyozni, hogy utána mulassanak. És akárhogyan is ellenkezik, nem tágít a családapa. Gondolhatod… Kiemelném, hogy annyi tisztelet sem szorult a kangörcsös ipsébe, hogy mindezt a gyönyörű násztáncot ne a lány édesanyja füle hallatára járja el, míg a felesége otthon alszik, aki már korábban távozott a banzájról. Sőt, mikor szóltak neki, hogy amit tesz az alapból paraszt dolog, egy anyuka jelentelenben meg überparaszt, nem zavartatta magát.  A többszöri kérlelés ellenére is simán folytatta. Aztán rájött, hogy az alkohol leért a helyére és elvonult mosdóba.




Ekkor jött a spancija. Bevigyorgott a pultba.

– Látom, ti már mennétek! De mi nem… – bökte oda a pincérlányoknak és hangosan felröhögött. Ő azt hitte, hogy jópofa volt. Pedig valójában megalázó és csak annyira volt vicces, mint egy vesekő. Egy pillanatra megtorpant a válasz hallattán, mikor közölték vele, hogy ez nem olyan mókás, mint azt ő gondolta és a vendéglátós is ember. Őket is várják haza főleg, hogy ez nem egy éjjeli bár.  Aztán pattogott a fickó, hogy mit rinyálnak, ki vannak fizetve… Mert így megy ez.

Ki vagy fizetve, akkor pofád befogod és tűrnöd kell, na meg nyelned is ezek szerint. Tény, hogy egy órára a túlóra ki volt fizetve nekik. De az is tény, hogy már két órája vártak. És nem elhanyagolandó a folyamatos zaklatás sem, aminek ki voltak téve a lányok. Nagyon fontos lenne beleverni az ilyen – férfinak még véletlen sem nevezhető külföldről hazaszakadt – pöcsök fejébe, hogy a pénz nem minden. Tahónak lenni még akkor sem szabad, ha egy gazdag országban vagy utcaseprő. A nőket tisztelni kell, és azért, mert  valaki pincérnő, az még nem kurva. Hanem egy ember, aki dolgozik.

Aztán, mikor megelégeltem a két jó madár viccelődését közöltem, hogy inkább távozzanak most. Valamiért így is lett. Biztosan a kedves mosolyom segítette őket a döntésben. Nekem nem ellenkeztek. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy a két jómadár vajon mit mesélhetett a beszélgetésünkből a többieknek, akik vérig voltak sértődve, hogy távozniuk kell. Vajon elmondták, hogy egy alig tizennyolc éves lányt zaklattak undorító módon az anyja jelenlétében? Ha ezt tudná a hepciáskodó jó barátjuk, akkor büszke lenne rájuk? Ugyanis azt mondta, tűrhetetlen, ahogyan viselkedünk és ez vérlázító.

Biztosan szobára kellett volna menni a haverral… biztosan.

Végül ezzel a gondolatommal zárom a bejegyzésem:

Az a férfi, aki úgy is viselkedik.

Az a vendég, aki viselkedik

A többi csak az élet valami fura vicce.

Kérem minden férfitársam, aki ilyen szituációt lát, álljon bele, a nőkért.